A gőzhajó feltalálása

Ha gőzhajó, akkor Fulton - gondolnánk. Pedig nem ő volt az egyetlen, aki e találmány megszületése mellett bábáskodott! Még csak nem is az első!

1736, Anglia

Itt és ekkor fogant meg először valaki agyában az az ötlet, hogy a vízi közlekedésben, a kikötőbe befutó hajók parthoz vontatására gőzgépet alkalmazzon. Általános nehézség volt ugyanis, hogy a kikötő partjaihoz érve a vitorlás hajók már nem kaptak elég szelet a további haladáshoz, és csak nagy erőfeszítések árán lehetett a parthoz vontatni őket. Az úriembert, aki a probléma megoldására vállalkozott, Jonathan Hullsnak hívták (eredeti foglalkozását tekintve órásmester volt), a gőzgépet pedig Newcomen gőzgépnek, amit ekkor már a bányászatban sokfelé alkalmaztak. A gőz ereje dugattyút mozgatott fel-le irányban. Hulls nagy feladata az volt, hogy ezt a fel-le irányú mozgást forgó mozgássá alakítsa, hogy a gőz energiája egy evezőlapátokkal ellátott kereket forgasson.

Találmánya szabadalmaztatása után hozzá is fogott a megvalósításhoz. Miután sikerült szponzort találnia, Evensham városában el is készült az első gőzhajó. Hogy hogyan debütált a nagy találmány? Erről sajnos keveset tudni. Egy korabeli feljegyzés szerint mindenesetre a gőzös még saját magát is csak meglehetősen nehezen tudta vonszolni a vízen. Nem bizonyult tehát túl hatékonynak a jármű, de az az érdeme mégiscsak eltagadhatatlan tőle, hogy ez volt az első fecske a gőzhajó feltalálásának kora tavaszi egén.

Párizs, 1774. szeptember 6.

Ez a dátum fekete napként íródott be a gőzhajózás történetébe. Hosszú évtizedek után ebben az évben látta meg a napvilágot egy újabb gőzhajtású hajó, ezúttal egy francia tervező, D'Auxiron elképzelései alapján. Gőzhajója Hullséhoz hasonló volt: a gőz ereje egy nagy evezőlapátos kereket forgatott. Azazhogy forgatott volna, ha egy szerencsétlen baleset folytán egy rosszul rögzített, súlyos vasalkatrész nem zuhant volna be a hajó belsejébe. D'Auxiron gőzhajója percek leforgása alatt tűnt el a habok között...

Lyon, 1783. július 15.

A világ első működőképes gőzhajójának első útját jelzi ez a dátum. Igaz, az út rövid volt, mindössze tizenöt percig tartott, de a lényeg, hogy a karcsú, 41,5 méter hosszú és 4,5 méter széles Pyroscaphe magabiztosan szelte a vizet! A keréklapát hajtásának megoldása nem volt újszerű. Üröm az örömben, hogy a hajó első útja egyben az utolsó is volt. Ennek oka pedig kivételesen nem a technika ördöge, hanem az emberi irigység, a szakmai féltékenység volt. Mikor a büszke feltaláló, Jouffroy a francia kormányhoz fordult kísérletei további támogatását kérvényezve, abba a Jacques Perier úrba botlott a bürokrácia útvesztőjén, akinek már számtalan sikertelen gőzhajóterve és kísérlete volt. Kedves barátunk, mint a kormány szakértője, nem javasolta Jouffroy támogatását felsőbb körökben.

Philadelphia, 1787. augusztus 22.

Míg az öreg kontinensen nemsokára a mindent felforgató forradalom lesz a legfőbb hír, az Új Világban lázasan folyik az immár független haza építése. Nem csoda tehát, ha erre az időre a gőzhajó feltalálásán vagy tökéletesítésén folyó munka is ide teszi át székhelyét. Több feltaláló is nekiveselkedett a feladatnak ezekben az években, más-más úton indulva. James Rumsey olyan csónakokat tervezett, melyeket a folyófenékről lehetett hosszú rudakkal "lökdösni". Az ötlet furcsa, de a szándék mindenképp elismerésre méltó. Egy másik feltaláló, John Fitch olyan csónakmodellt készített, melynek mindkét oldalán 6-6 evező volt a csónak belsejében lévő hosszanti gerendához rögzítve. Elképzelése szerint ezt a hosszanti gerendát mozgatta volna előre-hátra egy gőzgép. Terve meg is valósult: megépült a 13,5 méter hosszú Perseverance, melynek munkahengerét egy héttonnás gőzgép mozgatta. Az első amerikai gőzhajó 6 km/h-s sebességgel szelte a vizet a fent jelzett, dicsőséges napon.

Ugyanebben az évben Rumsey - tőle megszokott módon - egy újabb meglepő elven működő hajóval állt elő. A parton álló bámuló tömeg csak azt látta, hogy a hajó szép ütemben, 5,5 km/h-s sebességgel halad felfelé a folyón. Hogy mi hajtotta? Ez egy vízsugárhajtású hajó volt! Rumsey a polipoktól leste el az ötletet: hajója elejébe egy hengert épített, ami vízszivattyúként működött, s a beszívott vizet kilövellte a hajó végén. A dugattyút kisnyomású gőz működtette. A kis bárka nagy előnye az volt, hogy viszonylag könnyű szerkezet volt (leszámítva a gőzgépet), s így két tonna terhet tudott szállítani.

Nagy volt tehát a verseny! Fitch is előállt egy újabb modellel, a Thorntonnal, aminek a működése a tolóevezős hajtáson alapult: a három evezőlapát közül az egyik mindig a vízbe merült. Ezzel a hajóval már majdnem 10 km-es óránkénti sebességgel lehetett haladni.

Skócia, 1788. október 14.

Ez a nap az első brit gőzhajó születésnapja. Megszületése egy szerencsés találkozás gyümölcse volt: a lapátkerék-meghajtású kishajókat tervező Patrick Miller és a mérnök Symington találkozásáé. Symington egy speciális, hajókba illeszthető gőzgépet dolgozott ki Miller hajóihoz. Kettős hengeres gőzgépet tervezett, amelynek dugattyúrúdjairól kerekek és láncok vitték át a forgatónyomatékot a két egymás mögött elhelyezett lapátkerékre. A két henger lényege az volt, hogy felváltva mozogtak, így egyenletesebbé vált a forgás, ami nagyban növelte a hajó stabilitását. A hajóval elérhető legnagyobb sebesség 8 km/h volt.

Azonban Symingtonék is nem várt akadályokba ütköztek. Mikor terveikkel Watt cégének ajtaján kopogtattak, hogy a cég vállalja a tervek kivitelezését, lehangoló választ kaptak: nem hogy a felkérést nem vállalták, de figyelmeztették Symingtont: a gőzgép hajtású járművek gyártásának kizárólagos joga a Boulton és Watt cégé, ezért job, ha nem kontárkodik bele az üzletükbe.
A szabadalmi jog valóban a cégé volt, s 1800-ban járt csak le. Symingtonnak tehát néhány évet még várnia kellett.

Eközben Amerikában Fitch újabb hajót tervezett, melyet Experimentnek keresztelt el. Ez a hajó 15 km/h-s sebességével magabiztosan vezetett a gyorsasági versenyben. Hajóját hamarosan a köz szolgálatába állította: rendszeres gőzhajójáratot indított a Delaware folyón. Vállalkozása azonban csődbe jutott. Akkoriban azon a környéken nagyon jó volt postakocsi-szolgálat, s a hajónak egyébként gyorsnak számító gőzös még nem tudta felvenni a versenyt a lovakkal.